Ízelítő!

Sziasztok! Tudom, hogy már régen jelentkeztem és be kell hogy valljam azt hittem, egy kicsit jobban megerőltetitek magatokat a komi írásával, de nem így történt. Köszönöm az egy szem komizómnak, hálás vagyok, hogy Ő írt nekem és továbbra is biztat. Ma akartam hozni nektek a fejit, de úgy döntöttem várok vele egy kicsit. Kiírok egy időpontot és talán hozom talán nem, addigra. Tőletek is függ!

Most hozok belőle egy kis ízelítőt. Egyenlőre ennyit olvashattok belőle:

"A tükör sötétjében egy szégyenkező alakot láttam. A szoba apró fénye is csak szemeit világította meg, ami keserűségről árulkodott és undorról, amit magam és anyám iránt éreztem, de főleg magam iránt.
Odasétáltam az ablakhoz, és lerántottam a függönyt, ami következtében hatalmas fény világította meg szobám minden egyes sarkát. Meleg, kellemes érzéssel töltött el, hogy legalább a szobámban tisztaság, lelki tisztaság élt.
A tükör most már többet mutatott magából. Már láttam mennyi szenvedés él benne születése óta. Most már látom, hiába is szeret, ha nem lehet. Neki nem lehet. Egy könnycsepp csillant meg szemem sarkában és hiába is akartam, nem tudtam visszatuszkolni a helyére. Legördült arcomon és bár letöröltem utána ezer és ezer bátor katona hullott.
Lábaim már nem bírták tovább és gyengén, elesetten rogytak össze testem alatt. Nem bírták cipelni azt a szégyent, amit életem követelt."

Remélem tetszik és megtiszteltek a véleményetekkel. Puszi mindenkinek!

Barbie