4. fejezet-Titok

Sziasztok! Hát nagyon szomorú vagyok, mert az előző fejihez, amit megjegyzek még a hónap elején írtam, nem kaptam 3 komit...ezért úgy döntöttem, hogy bosszút állok...ameddig bírom erővel írok anélkül, hogy kapok komit vagy sem, de amint megelégeltem a blognak vége lesz! Már nem látok rá akkora érdeklődést, mint az első könyvnél...Egy már biztos nem lesz 3. könyv, bár őszintén szólva már meg volt tervezve, de mindegy...ha nem érdekel senkit, akkor nem erőszak...Ennyit szerettem volna írni és itt a feji annak ellenére, hogy nincs meg a komi határ...a bosszúm pedig annyi, hogy amíg nem látok min.4 komit nem állok neki a következő fejinek.Sajnálom!

Jó olvasást! Természetesen köszönöm azoknak, akik írtak :) ők tartják a blog lelkét! :) <3

Komikat!

"Kerülöm a tekintetét. Ahogy keresztülvágok a helyiségen, végig magamon érzem, de kényszerítem magam, és nem viszonozom a pillantást. Nem szabad egymásra néznünk. A legkisebb villanás is túl egyértelmű lenne. Az egész világ leolvashatná arcunkról a titkot."


Matthew szemszöge:

Másnap reggel nagyon fáradtan ébredtem. Túl sok minden kavargott tegnap a fejemben, amiért nem tudtam elaludni. És ennek most iszom meg a levét.
-Jó reggelt!-köszöntem álmosan, amikor a konyhába értem.
-Szevasz Eddy pici fia! Ki volt tegnap az a csaj?-lépett be Emmett és szokásához híven idegesítette a jó népet.
-Emmett hagyd nyugodtan megreggelizni Matthewt!-szólt rá Esme.
-Köszi mama! Már nagyon idegesítő a jelenléte.-jegyeztem meg, amire egy apró barackot nyomott a fejemre és elviharzott. Gondolom szokásához híven meccset nézni a tv-ben.
-Csináltam neked és a testvérednek palacsintát! Jó étvágyat!-tolt elém egy hatalmas adag palacsintát juhar sziruppal. Imádtam az ilyen reggelit. Már épp végeztem, amikor Heloise végre felébredt. És lejött reggelizni. Én még gyorsan kivettem a gyümölcskosárból egy zöld almát, felkaptam a táskám és már ott sem voltam.
-Elmentem a suliba!-kiabáltam, majd a kocsimba pattantam és már ott sem voltam. Még elmentem arra fele, amerre Gwendolyn menni szokott az iskolába. Amikor odaértem, épp sétált a park szélén. Nagyon elgondolkozhatott, mert csak a harmadik dudálásomra figyelt fel.
-Oh szia! Ne haragudj! Csak egy kicsit elgondolkoztam.-magyarázta.
-Szia! Semmi baj, de min tudja törni ennyit a fejét egy hozzád hasonló lány.-mondtam. Remek fogalmazás ötös. Egyszerűen, amikor vele vagyok elfelejtem még azt is, hogy kell beszélni. Elmosolyogta magát. Gondolom ő is észre vette a bakizásomat.
-Sok mindenen. Például, hogy hálózza be a szeretett fiút? Vagy, ha megkérném egy titok megtartására, akkor megtartaná-e? Meg ehhez hasonló apróságok.-mondta már a kocsiban ülve.
Az iskola parkolóban megálltam és egy pillanatig mindketten hallgattunk.
-Elszeretnél valamit mondani? Mert ha az imént rám céloztál, nem kell félned.-mondtam és ezalatt mindkét dologra céloztam.
-Nos azt hiszem a behálózásban nem tudsz segíteni.-kezdte.
-De ha megmondod kiről van szó, akkor talán igen.- válaszoltam kissé bátortalanul.
-Úgy hívják Matthew, bár a vezeték nevét még mindig nem tudom, ennek ellenére nem tudom kiverni őt a fejemből.-mondta és én nagyon megőrültem.
-Nos akkor én is elárulok egy titkot. Ez a Matthew is épp úgy érez, mint az a Gwendolyn nevű lány, bár még ő sem tudja a teljes nevét, s még így sem tudja kiverni őt a fejéből.-mondtam, mintha nem is rólunk lenne szó. Gwendolyn arca közeledni kezdett, míg nem ajkunk egybeforrt és lágy táncba kezdett. Egész testemben bizseregtem. És csak az járt a fejemben, hogy mindenkitől megvédjem őt. Bárkitől, ha szükséges...
-És ezek után meg tudhatnám a teljes neved?-kérdezte izgatottan.
-Igen. A nevem Matthew Cullen. És neked?-kérdeztem.
-De előbb ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek, mert az igazi nevem a te családod ellensége.-mondta titokzatosan.
-Ugyan egy olyan lány, mint te nem lehet ellenség.-döbbentem meg.
-Mondd neked valamit az a név, hogy Clio Thomas?-kérdezte félve, amire én elhajoltam tőle. Anyám nagyon sokat mesélt nekem arról a nőről. A neve hallatán elfogott a méreg és a gyilkolási vágy.
-Az a nő egy...-akartam mondani a jelzőket, de Gwendolyn apró mutatóujjával betapasztotta a számat.
-Figyelj, ha őt szidod, azzal engem is szidsz.-mondta és én csak most fogtam fel, hogy ki ő.
-Ezt nem hiszem el!-jelentettem ki amit gondoltam.
-Kérlek, ne mondd el senkinek és ígérem, én sem szólók egy szót sem.-mondta riadtan. Én ideges voltam, de egy apró bólintással mégis belementem a titoktartásba. Bár tudtam ebből még hatalmas galiba lesz.
Egész nap kerültem anyáékat a suliban. Mindig találtam valami kifogást, hiszen apa közelében nem biztos, hogy magamba fojtom kellőképp a gondolataimat.
-Sziasztok! Ma későn megyek haza, mert a haverokkal leszek egy kicsit!-jelentettem be, amikor a kocsiknál voltunk.
-Jól van amúgy hétvégén elmész a nagyival és a papával, meg testvéreddel együtt valahova kirándulni és vadászni egyben.-mondta anya halkan.
-Jól van! Akkor sziasztok!-köszöntem és már ott sem voltam.


Heloise szemszöge:

Annyira sietős volt Matthewnak ma, hogy meg sem várt engem, így egyedül mentem megint iskolába. Nagyon gyanús nekem.
-Anya, elmentem!-kiabáltam és amikor a lépcső tetején megjelent kezemmel egy apró puszit küldtem felé, amire ő elmosolyogta magát. Az én anyukám a legszebb a világon, amikor mosolyog, meg máskor is.
-Szia életem!-köszönt el és már el is tűntem onnan.
Az iskolai nap is gyorsan telt. A parkolóban épp úgy, mint az egész nap folyamán került minket Matthew, amit anyuék is észrevettek. De nem kerítettek neki túl nagy feneket.
Majd én akkor is kiderítem, hogy mi folyik itt! Ebben biztosak lehetnek!

Bella szemszöge:
-Bella annyira köszönöm, hogy megtanítottad azokat a sztriptíz mozdulatokat, mert valamivel már fel kellett frissítenem a kapcsolatunkat. -ujjongott Alice.
-Na igen az biztos, hogy Emmett teljesen be volt sózva tőle. -szólt Rosalie is. Pár hete tanítottam nekik és ők elutaztak pár napra, ott pedig megmutatták mit tanultak. Kis vadmacskák voltak. Jut eszembe most már nekem is kellene valamit csinálnom az én kis férjecskémmel.
-Milyen táncról van itt szó?-csatlakozott szerelmem.
-Oh hát nem tudtad, hogy a te kis feleséged milyen rossz kislány?-szólalt meg Emmett a háta mögött.
-Na ja az én Alice cicám is olyan vad volt, mint még soha.-egészítette ki Jasper a nagy mackót.
-Férfiak, nem hogy őrülnének, ha a feleségük kedveskedni próbál nekik.- forgattam meg a szemeimet, amire Edward szorosan magához vont.
-És én miért nem kaptam ebből a finomságból?-kérdezte durcásan Edward.
-Nos tudod ezt a dolgot hétvégére tartogattam, mert hogy miénk lesz a ház. Az egész ház.-mondtam, amire szerelmesen a nyakamba csókolt.
-Szeretlek!-mondta és megcsókolt, bár még mindig háttal álltam neki.
-Én is szeretlek Edward Cullen!-mondtam.


/hétvégén/

Lázasan készülődtem, amikor a többiek elmentek és Edwardot elzavartam, mondván vásároljon valamit, amire a gyerekek hazaérnek, legyen valami emberi is a bendőjükben.
A szobánkat is hangulatossá teremtettem. Egy kis rózsaszirom ide, egy kis rózsaszirom oda és már kész is. Na meg némi gyertya és egy zene, amire riszálhatok kedves férjemnek.
Amikor megérkezett a nappaliban vártam.
-Kérlek csukd be a szemed, mielőtt meglátnál engem!-kértem, amit ő készségesen teljesített.
Betettem a zenét és levettem a kötést szerelmem szeméről.
A zene lágy hullámaira forgattam érzékien csípőmet. Alaposan dörgölőztem szerelmem férfiasságához. Lassabb elidőztem minden egyes ruhadarab levételénél, így kínozva kis férjem vágyát.
Hosszú kínzás után végül szerelmem mohó vágyával találtam szembe magam, és még csak pislantani sem tudtam, de már az ágyon élveztem Edward vad érzelmeit. Szerencsére ruha már nem volt rajtam, mert annak annyi lett volna. A saját ruháját is széttépte magán. Pedig azt nekem kellett volna tennem.
vadul tapadt ajkamra és nyakamra felváltva. Szinte alig tudtam kiélvezni az egyik kényeztetést, amikor áttért valami másra.
Minden apró előjáték nélkül belém hatolt és mindketten felnyögtünk a gyönyörtől. Ahelyett, hogy lassú kínzó irammal kezdett volna, egyből gyors ütemmel kezdett és azt csak fokozta és fokozta.
-Edward! -nyögtem a gyönyörtől.
Vadul hajába markoltam és felemeltem fejét, mert éppen a nyakamat kényeztette és nem engedett ajkához.
Mohón falni kezdtem ajkait és engedtem a vágyamnak.
Miután mindketten a gyönyör kapujába értünk, lihegve borultunk egymás karjába. Még soha sem töltöttük ilyen vadul ezeket a perceket.
Órák kérdése volt és kiszálltunk az ágyból. Persze csak azért, hogy a zuhany alatt folytassuk elfojtott vágyainkat.
Ekkor vettem észre, hogy az előző gyönyör hatására fel sem tűnt, mennyire szétkarmoltam szerelmem felső testét.
A testén ejtett sebeket apró puszikkal próbáltam behinteni, mert sajnáltam, amit tettem.
-Kis vadmacska voltál, de nem bántam, mert sokkal jobban fáj az a tudat, hogy eme nagyszerű képességed eddig titkoltad.-mondta és újból ajkamra tapadt. És a vágyak tengerén elmerengtünk.
Miénk volt a hétvége. Csak a miénk...s a vágyainké.

Új blog!

Sziasztok! Napok óta nem hagy nyugodni egy történet a fejemben és ma beadtam a derekam neki! Így született meg egy új blogom, amin jelenleg egy saját történet íródik, de később talán olvashattok mást is...egyenlőre erről még nem szólók semmit, majd eldől....:) Kérem azokat, akik szeretik az írásaimat, nézzenek be ebbe a blogomba is és szeretettel várom máskor is. A prológus már fent van, remélem kapok hozzá komikat!

Köszi! Puszillak titeket!

A blog címe:

Fekete Bárány

3. fejezet-Különös lány

Sziasztok! Mint írtam, ma hozom a fejit és itt vagyok vele. Az igazság az, hogy most így visszaolvasva az előző feji nem igazán tetszett még magamnak sem, de ezt most próbálom korrigálni ezzel a fejivel. Nekem tetszik, Kérésre írtam egy kis Matthew szemszöget is:) Nekem nagyon tetszik az ő karaktere, ilyen fiú, bár egy kicsi önbizalma lehetne:) na de nem árulok el semmit, majd ti elolvassátok és véleményezitek Remélem, hogy ez nektek is tetszeni fog. Komikat! Jó olvasást! Puszi!

"Ő az első szó, ő az utolsó,
Mikor felkelek reggel, és a fejem lehajtom,
Ő az egyetlen érték, és összes jó,
Kinek emlékét őrzöm, és meg is tartom."

Bella szemszöge:

Már hetek teltek el azóta a rossz nap óta és egész jól érzem magam. Most. Valamikor csak úgy jön a rossz érzés, bár előtte semmi jelét nem mutatom. Próbálok normálisan viselkedni, de valami nem engedi az igazi Bellat feltörni. Valami úgy érzem felemészt belülről...
-Szeretlek!-mondta szerelmem és nekem nagyon csiklandozta az érzékeimet ez a vallomása. Minden pillanatban hallgatni tudnám és tudom, hogy ezt sosem unnám meg.
-Szeretlek!- mondtam én is és ajkaira tapadtam. Nem szándékoztam elszakadni tőle. Minden percben csak csókolnám őt és simogatnám. Szeretem, imádom, nem tudok nélküle élni. Nem is tudom, mi lenne velem nélküle.
-El sem tudom képzelni, hogy mi lenne az életemmel, ha te nem lennél nekem. Neked köszönhetem, hogy ilyen csodálatos gyermekeink születtek. Nagyon fontosak vagytok nekem. -vallotta be szerelmemnek, amit mindig is éreztem, érzek és érezni  fogok, ameddig csak élek. Nem, még utána is.
Forró csókban forrtunk össze. De ez a csók más volt. Vágyakozóbb, vadabb és szomjasabb. Nem tudtunk betelni a másikkal. Beültem szerelmem ölébe és közben erősen a hajába túrtam a kezemmel, amit nagyon szeretett. Ő pedig belemarkolt a fenekembe, amit viszont én imádtam. Ahol csak értük egymást, simogattuk.
Aztán egy kicsit vadabban meglöktem szerelmemet, így ő elterült az ágyon és várt. Várt a további kényeztetésre.
-Edward!-mondtam elfúló hangon, mert ajkai nyakamra tévedtek és körkörös mozdulatokkal kényeztette azt a pontot. De hogy én se maradjak "munka" nélkül, pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem, aztán amikor éppen abbahagyta a nyakammal való játékát, levettem egy laza mozdulattal a pólóját. Majd ismét hátralöktem.
-Te kis vadmacska!-mondta egy huncut mosollyal az arcán.
-Kihozod belőlem a vadállatot. -mondtam én is, mint egy rossz kislány.
-Szeretlek!- mondta, de a végén elakadt a hangja, mivel kezemmel elértem egy bizonyos pontot. Benyúltam a nadrágjába és ahogy csak tudtam simogattam meredező férfiasságát. Közben ő kéjes hangokkal jutalmazta munkám.
Halk sikoly hagyta el számat, mivel Edward egy gyors mozdulattal fordított állásunkon. Most ő került felülre. Széttépte rajtam a felsőmet, ezért Alice kifilézi. Majd a melltartóm is hasonlóképpen járt, mint az a szép top, amit csak két napja kaptam és ma húztam fel először. Bár Alice sosem engedi, hogy egy ruhát akár kétszer is felvegyünk.
Apró puszikkal hintette be mellem, majd nyelvével köröket rajzolt azon. Én közben próbáltam befejezni, amit nemrég elkezdtem.
Kezével megállította a kezem, mivel már majdnem célba értem játékommal. Majd letépte még útban lévő nadrágomat és felső testem végig csókolta, kínzó lassúsággal haladt lefelé. Vigyázott, hogy még véletlenül se érjen legforróbb pontomhoz. Aztán óvatos puszikat lehet még a bugyin keresztül, majd megfordítottam helyzetünket. Kikapcsoltam a nadrágja övét és levettem róla a nadrágot, majd a következő, és egyben utolsó ruhadarabját is, hogy végre célba érjek. Kezembe vettem vágya bizonyítékát és finom mozdulatokkal indítottam el játékom, remélve, hogy most célba érek. Hagyta, hogy kényeztessem őt. Óvatosan a számba helyeztem és nyelvemmel segítettem végül a paradicsom édes vízére.
-Szeretlek!-húzott fel magához egy csókra én pedig ráfeküdtem tökéletes testére. Izzott a levegő köztünk, már amennyit magunk közt hagytunk...
Belemarkolt a fenekembe és úgy, ahogy feküdtem rajta, hirtelen fordított rajtunk közben egy pillanatra sem megszakítva csókunkat.
Lassan haladt lefelé nyakam vonalán, s egyre lejjebb és lejjebb kalandozott, míg nem elérte vágyam izzó tűzét. Kínzóan finom ujjai kísértek a mennyország legmagasabb emeletére.
Miután mindketten megismerkedtünk a másik testével, felhúztam magam szerelmem testén és az ölében meredező vágyára ültem, ő pedig a fenekembe markolva végre behatolt.
Felsóhajtottam olyan jól csinálta még ezt az apró mozzanatot is. Kezével végig szántott hátamon, közben ajkai melleimet kényeztették. Én pedig hajába túrtam kezemmel és hangos sóhajokkal adtam tudtára, hogy mennyire jól esik, amit csinál. Egyre vadabb és gyorsabb lökésekkel ajándékozott meg szerelmem és én élveztem. Nagyon is élveztem. Amikor végül mindketten a gyönyör kapujába értünk, érezni lehetett a forró levegőt körülöttünk.
Zihálva borultunk egymásra és most már lágy csókkal pecsételtük meg előző szerelmeskedésünket.
-Szeretlek Edward Anthony Masen Cullen!-mondtam ki szerelem hosszú nevét. Nem bántam, hogy hosszú, sőt imádtam kimondani, és hozzátenni, hogy én is Mrs. Cullen és Mrs Masen vagyok. Egyszerűen hatalmas boldogsággal és büszkeséggel önt el a tudat, hogy ő az enyém és én az övé vagyok.
-Én még jobban szeretlek Mrs Cullen.-mondta, majd apró puszit nyomott számra és megajándékozott azzal a féloldalas mosolyával, amivel már a kezdetekkor elkápráztatott.

Matthew szemszöge:

Már alig vártam, hogy elérjem az utolsó órámat, ahol végre láthatom őt. Van egy lány, akivel együtt járok olaszra, sőt a minap megkért, hogy korrepetáljam belőle, aminek én nagyon őrültem. Azt hiszem el tudnám vele képzelni az életet. Jó tudom ez egy kicsit korainak tűnik, de egyszerűen amikor a közelemben van úgy érzem, hogy azonnal magamhoz kell ölelnem, és el sem engedném a karjaimból.
-Szia!-lépett mellém az áhított lány.
-Szióka! Mi újság?-kérdeztem kedvesen és próbáltam egy kis közönyösséget mutatni, bár nagyon nehezemre esett. Legszívesebben szerelmet vallottam volna.
-Hát semmi új, csak hosszú volt a napom. Nincs kedved ellógni, mondjuk tanulhatnánk a könyvtárban, vagy kint az udvaron, vagy ahol gondolod. -ajánlotta fel és azt hiszem nem tudtam egy ilyen ajánlatra nemet mondani. Elmosolyogtam magam, ahogy ő is. Majd kézen ragadtam és kiosontunk az ajtón. Még nem csöngettek be, így senki sem szólhatott nekünk.
Az iskola udvaron lévő padokhoz siettünk és elővettük a könyveket. Tényleg csak szigorúan korrepetálni jöttünk ki. Fel kellett elevenítenem az előző órák anyagát, hogy tudjam pontosan mi is az, ami nem ment neki.
-Nos már értem miről van szó.-mondtam úgy 20 perc elteltével.
-Matthew?-mondta ki a nevem a lehető legérzékibb hangon és amikor felpillantottam a könyv fölött, arcunk túl közel került egymáshoz.
-Igen Gwendolyn?-kérdeztem vissza. Hangomon érződött az elvarázsoltság. Elvarázsol engem bármit is csinál.
Arca már csak milliméterekre volt a másiktól. És ez az apró távolság is egyre csak fogyott. Míg nem orrunk érintkezett, majd szép lassan ajkunk is összeért. Ha most nem én lettem volna az egyik szereplő, akkor jót nevetnék ezen a filmbe illő lassított felvételen. Ezek után már megértem, mit élnek át a szerelmesek. És akkor sem fogok fújjogni, amikor anyámékat látom turbékolni, most már tudom, ez így természetes. Akkor lenne a baj, ha nem ezt látnám, mert akkor tudnám a szüleim számára itt a vég.
Finoman ízlelgettem ajkát, majd bebocsátást kért nyelvével és én örömmel megadtam ezt az engedélyt. Lágy táncba kezdtek nyelveink és én úgy éreztem, ezt soha sem akarom abbahagyni.
-Szeretlek!-csúszott ki a számon, de azon nyomban meg is bántam. Nem lehetek ennyire pancser. Hogy mondhattam neki ezt, még a végén azt hiszi, hogy valami kis pisissel állt le és elfut előlem. Mekkora egy címeres ökör vagyok. A francba! Gondolatban a lehető legrosszabb jelzőkkel illettem magam, és igazam is volt. Bármit mondtam magamról, igaz volt.
-Oh, ne haragudj, de most mennem kell. Most jutott eszembe, hogy anyámnak kell valamit vennem, de majd találkozunk.-hadartam el egy szuszra és biztos voltam benne, hogy észre vette, mennyire zavarban voltam. Talán még fel sem fogta, hogy mit mondtam az imént, hiszen még ezek után is mosolyog rám. Nem hiszem el, hogy még nem rohant el a fejét fogva és a hasát is, mert egy lúzer beleszeretett. Nem normális ez a csaj. De nekem még ez is tetszik benne. Jeszus! Mit ábrándozgatok ennyit, mint egy kislány. Komolyan most úgy érzem magam, mint amikor Heloise meglát egy -szerinte- jó pasit és azonnal belezúg, csak mert az rámosolygott. Hánynom kell tőle. De azért szeretem. Mégis csak a húgom és ha egy vér folyik az ereinkben, akkor nem lehet akkora...Na jó inkább most felejtsük el a húgomat. A lényeg, hogy ha anyáék nem lesznek, már ha nem lennének azok amik, akkor csak a húgomra számíthatnék. Persze ezt kell mondanunk emberek között, de tudjuk, hogy anyámék mindig velünk lesznek. Olyan sokáig, hogy már már unni fogjuk őket.
Tudom, hogy szeretnek és ez így jó, de néha túlzásba viszik, ahogy a féltést és a szülői aggodalmat is. Néha kicsit túl sok belőlük, ennek ellenére Heloise és én is szeretem őket, ahogy az egész családot, mert tudom, mindig számíthatok rájuk.
Vajon mit szólna apa és anya, ha mesélnék nekik erről a lányról?