7. fejezet: Talán szerelem

Sziasztok meghoztam a 7. fejezetet...egy kicsit rövidebbre sikerült, de megpróbálom a kövit hosszabbra írni :)

Remélem, hogy tetszeni fog és kapok pár komit! Jó olvasást! Puszi mindenkinek!

Már egy teljes hónap eltelt, amióta Brian meghalt és Clio átváltozott, bár még azóta sem hallottam felőle.
Edward nagyon szeret engem és ezt már csak egy módon tudja bebizonyítani, amit ma meg is tehet, hiszen most éppen erre készülök, hogy egy csodálatos éjszakát varázsoljak a szobámban. Gyönyörű szép piros átlátszó textillel takartam le az ágyat és a plafonon rögzítettem egy karikával, ahogy régen egy újságban láttam. Mindenhol gyertyák voltak, amik festőien szépek voltak...hol színekben pompáztak, hol illatukban...egyszerűen fantasztikus volt. Aztán lentről az emeletig színes rózsaszirmokkal van díszítve a szőnyeg és a szobaajtótól csupa pirossal, az ágyon pedig ezerszer több, mint a többi helyen. A vacsorára nem kellett gondolnom, hiszen se Edward se én nem ettem. Persze szerelmem tesz róla, hogy ma vadászon, bár azt nem árultam el neki, hogy miért lenne fontos a vadászat... Ez a mai este számára meglepetés lesz.

/2 órával később/
Halk kopogást hallottam a bejárati ajtónál.
-Egy pillanat és megyek! -kiáltottam és már az ajtónál is voltam. -Kérlek csukd be a szemed! -kérleltem kedvesem, aki készségesen tette, amit kértem.
-Jól van, de remélem, hogy nem most akarsz belevezetni egy szakadékba. -viccelődött.
-Ugyan nem gondolod, hogy a nappali közepén, vagy mit tudom én egy szakadékot ástam csak neked? -kérdeztem én is viccelődve.
-Na jó feladom. Akkor követlek. Bízom benned. -mondta kedvesem és én csak mosolyogtam ettől a mondattól.
-Ajánlom is. -álltam meg ekkor a lépcső előtt és levettem a kezem szerelmem szeméről.
-Ez meg mi? Ezt nekem csináltad? -döbbent le Edward és én csak mosolyogtam rajta. -Hát ez szép. Most meg kinevetsz? -színészkedett kedvesem.
-Igen mert olyan elképedt arcot tudsz vágni, pedig nem a csillagokat hoztam le neked. -mondtam.
-Hát igen, mert ilyet még soha senkitől nem kaptam, bár ha jobban belegondolok, akkor nem is lett volna még kitől. -vallotta be Edward, aminek nagyon őrültem.
-Na jól van már elég lesz! Inkább menjünk fel, mert az igazi meglepetés odafent vár. - mondtam, amitől Edwardnak azonnal felcsillant a szeme. Hát persze, férfiak! Na nem mintha ő olyan lenne, mint a többiek!
Szépen lassan haladtunk fel és láttam, hogy kedvesem mindent alaposan szemügyre vett. Olyan édes volt, ahogy minden kis apróság láttán fellelkesedett.
Bevallom egy kicsit féltem, hiszen nekem ez lesz az első alakalom, hogy egy éjszakát együtt töltök egy férfival. Remélem nem fog nagyon látszani, hogy zavarban vagyok, vagy bármi ilyesmi...
-Bella, ezt az egészet úgy értsem, hogy mi most...? -kezdte feltenni a kérdést, de ahogy láttam rajta zavarba jött. Na ne! Csak azt ne mondja, hogy ő is..még mindig...
-Nos, ami azt illeti, de arról lenne szó. Tudom, hogy kicsit sokáig vártam, de  vártam, hogy érezzem, mikor jön el a pillanat és most úgy érzem. -vallottam be neki, amit éreztem.
Lassan közelíteni kezdett és én is így tettem, amikor összeértünk, mint a kamaszok, zavarban és nagyon lassan hajoltunk egymáshoz, mintha attól félnénk, hogy a másik meggondolja magát. Először gyengéd, majd egyre szenvedélyesebb csókban forrtunk össze, közben kedvesem simogatott, ahol csak ért. Lassan leemeltem róla a felsőjét és eldobtam valahova a szobába, aztán ő is levettem rólam a ruhát, így én már csak fehérneműben voltam, mivel csak egy miniruha volt rajtam. Én még gyorsan levettem róla a nadrágot, így már egyenlően voltunk "felöltözve" ,vagyis csak majdnem, hiszen a fehérneműm felső részét még le kellett venni és így voltunk egyenlőek. Szerelmem végig csókolta minden porcikámat, kihagyva égő pontomat, ami leginkább kívánta a kényeztetést. Persze így is fantasztikus volt minden érintése, sőt még csak fokozni sem lehet, amit velem tett. Szépen lassan megszabadítottuk egymást a zavaró anyagoktól, aztán egymáséivá váltunk. Egész éjszaka együtt voltunk egymás karjaiban élvezve az elmúlt perceket. Csak most jöttem rá igazán, hogy mennyire szeretem Edwardot és, ha Brian nem halt volna meg, akkor is őt választottam volna. Szeretlek Edward!
-Szeretlek! -mondtam ki végre.
-Én is nagyon- nagyon! És köszönöm, hogy veled élhettem át életem legboldogabb perceit! -súgta a fülembe szerelmem, aztán egy puszit nyomott az arcomra. Majd vártuk, hogy feljöjjön a nap.