Helytelen boldogság1-2.: 10. fejezet-Testem és lelkem

Sziasztok! Meghoztam a 10. fejit, ahogy ígértem a 3 komi fejében. A komi határ most is ugyanannyi, szóval siessetek a komikkal és akkor jön a kiírt időpontban!!!!Jó olvasást! Komikat! Puszi!

Már hetek teltek el és én egyre jobban szeretem a Cullen családot. Kész vagyok elfogadni őket törvényes családomként...A hetek elteltével rájöttem, hogy sohasem szeretném elveszíteni Edwardot és ezért tenni is akarok.Két hete megkérte a kezem és én igent mondtam, azóta Alice mindent előkészített nekünk. Éppen arra várok, hogy elmúljon az idegesség, mert iszonyatosan izgulok. Azt hiszem ezt nevezik araparának. Vicces, mert én még álmomban sem mertem volna elképzelni, hogy valaha is feleségül megyek valakihez...nem beszélve arról, hogy az a valaki egy olyan lény, akinek amúgy az ellenségemnek kellene lennie, de nem az. Nem az, hiszen a szerelem mindent legyőz. A kötelék, ami köztünk olyan erős, amit még Isten sem tudna szétbontani. Soha!
-Bella! Igyekezz kérlek! Így sose készülünk el veled. -kiabált Alice a fürdőajtómnál.
-Jól van megyek, de ez nem múlik el! Mit tegyek? -kérdeztem kétségbeesetten. Ma van életem legnagyobb fordulópontja és bár készen állok rá, félek, hogy valami el fogja rontani. Soha nem volt szerencsém, ha boldogságról volt szó. Félek, hogy most sem leszek szerencsés.
-Ebből elég! Egyszerűen csak nyugodj meg! Nem lesz semmi baj. -nyugtatott barátnőm.
-Rendben. Csak legyen igazad. - adtam végül igazat neki és kiléptem a fürdőből, hogy megkínozhasson. Bár mindig is szerettem adni magamra, azért egy Alice féle kínzásra még én sem szívesen vállalkozok. Tudniillik ő egy kész bestia, ha vásárlásról, vagy bármiféle szépítkezési cikkről van szó. Azért imádom, ő ilyen és így kell szeretni. Hirtelen a gondolataim és az érzelmeim magával sodortak, így megöleltem barátnőmet.
-Ezt meg mitől érdemeltem ki? -lepődött meg a cselekedetemtől.
-Csak úgy. Szeretlek! TE vagy a legjobb barátnőm és tudom, hogy rád mindig is számíthatok. -mondtam és ismét megöleltem őt.
-Én is téged! Tedd boldoggá a bátyámat! -mondta, majd leültem a tükör előtti székbe.
-Akkor hát jöjjön, aminek jönnie kell! -mondtam nevetve és ezen Alice is jót kacagott.
A hajam, a ruhám, a csokor és minden egyszerűen káprázatos volt. Az a "ez minden menyasszony álma" esküvőm lesz. Gyönyörű, elképesztő, álombeli meseszép...és még sorolhatnám rá a szavakat, de egyszerűen egyik sem írja le pontosan milyen is életem legfontosabb napja. Bár arról már lemondtunk szerelmemmel, hogy gyerekünk valaha is legyen, hiszen ő vámpír és a vámpíroknak nem lehet gyerekük és nekem meg kitudja, hiszen végül is én egy mutáns vagyok, vagy mi.
-Min töröd a fejed már megint? -kérdezte Alice.
-Micsoda? -kérdeztem vissza, hogy időt nyerjek a válasszal.
-Mire gondoltál? -ismételte meg a kérdését.
-Jah, csak az esküvőmre. Enyém a legszebb esküvő és a legjóképűbb vőlegény. -dicsekedtem, mintha barátnőm még nem tudná.
-Hát büszke is lehetsz rá, de Edward sem panaszkodhat. -mondta egy fülig érő mosoly kíséretében.
-Hát ami igaz az igaz. -mondtam és ekkor lépett be Rosalie, hogy elkészítse a sminkem. Máskor mindig Alice akarta volna elkészíteni a sminket, de most fogadtak egy butaság miatt és az én sminkem volt a tét. Hát szép, jó hogy nem Emmett volt az ellenfél, mert ha ő nyert volna, akkor inkább világgá szaladtam volna, mint hogy ő csinálja a sminkemet. A papunk a mi drága Carlise apukánk lesz. Apa vicces ez is...soha, de soha nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek bárkire is úgy nézni, mint az apámra. Soha! De most ennek is eljött az ideje. Elfogadtam őket családomnak és Edwardot szerelmemnek. Szeretlek Edward Anthony Masen Cullen. Mellesleg az én nevem is megváltozott már, Isabella Marie Swan Cullen lett és ha megházasodok Edwarddal akkor még hosszabb lesz majd. Persze ezt senki nem fogja tudni, csak a szűk családi kör.
-Itt az idő. -lépett be az ajtón Jasper. Ő fog elkísérni az oltárig, hiszen ő az egyetlen rokonom, így őt illeti meg ez a tisztelet...
-Igen, eljött. -mondtam és egy puszit nyomtam öcsém homlokára. Amióta újra láttam őt, az életem megváltozott. Bár neki nagyon nehéz volt a vega életmód, amikor megtudta, hogy én ki vagyok, már mint a vadász részét, akkor megfogadta, hogy nem okoz nekem csalódást. Igazából nem is értem, hogy fogadhatott el elsőre, talán a testvéri ösztön, ami felszólalt benne. Nem tudom, de őrülök, hogy a kezdetektől fogva védett és szeretett engem.
-Szeretlek! -mondtam neki is és vallomásomra még szorosabban ölelt meg.
-Én is nővérkém! Én is. És ha Edward rosszalkodna, akkor nyugodtan szólj és megneveljük együtt. -mondtam nevetve, amitől egy kicsit én is ellazultam.
-Rendben, szavadon foglak. -mondtam és elindultunk le a lépcsőn.
Amint meghallottuk a jól ismert indulót, az ütemre lépkedve, lassan sétálni kezdtünk leendő férjem felé. Ott állt Carlise mellett és mosolyogva néztek kettősünket. Hát igen, még számomra is hihetetlen, hogy végre teljes a boldogságom.
-Vigyázz a húgomra és ne merd megbántani! -fenyegette meg Jasper Edwardot. Persze most sem tudott komoly maradni, mert a mondatát végig mosolyogta.
-Nem lesz rám panasz.
Gyengéden rácsúsztatta a kezemet Edward kezére és az oltárhoz léptünk szerelmemmel. Carlise azzal a szokásos apai büszkeséggel pillantott, hol rám, hol Edwardra. Büszke volt, ahogy én is és szerintem mindannyian. Aki csak élt a földön, vagy már csak élőhalott volt, irigykedett a mi hatalmas családunkra, s nem csak a nagyságára, hanem arra is, hogy mi mindenben számíthattunk a másikra. A szeretet, a gyengédség, az odaadás ás minden jó érzés megvolt a családunkkal szemben. Bár rajtam kívül mindenki vámpír volt és bármikor bármit megtehettek volna, nem tették, hiszen tisztelték Carliset és Esmet, őket tartjuk a szüleinknek és a gyermek mindig szót fogad a szüleinek bármilyen igazságtalan is a szülő döntése. Mindig és mindenkor. Örökkön örökké, ahogy a mi szerelmünk is tartani fog.
-Edward Anthony Masen Cullen akarod-e az itt jelen lévő Isabella Marie Swan Cullent hites feleségedül az idők végezetéig? -jött a jól ismert kérdés.
-Igen, akarom. -mondtam szerelmem a mélyen beleásva tekintetét az enyémekbe.
-És te Isabella Marie Swan Cullen akarod-e az itt jelen lévő Edward Anthony Masen Cullent hites férjedül az idők végezetéig és még annál is tovább? -szólt most már hozzám a kérdés. Ránéztem szerelmemre, akinek még mindig vágytól és szerelemtől izzottak a szemei és kis idő elteltével végül feleletem a kérdésre.
-Igen, akarom.
-Ezennel férj és feleség vagytok. -mondta Carlise miközben keresztet vetett rajtunk és mi megcsókoltuk egymást.
-Szeretlek!
-De én jobban szeretlek!-mondta Edward.
-Nem igaz, mert én sokkal jobban szeretlek!
-Kis hazug, hiszen én szeretlek a világon a legjobban. -mondta.
-Az lehet, hogy a férfiak közül te szeretsz a legjobban, de a nők közül én szeretlek a legjobban! -mondtam és szenvedélyesen megcsókoltam most már hivatalosan is kimondott férjemet.
Bár a tortából nem sokan ettek mégis rendeltünk. Megkóstoltam, hogy mégis mivel kínáljuk meg azt a kevés vendéget, akit ide hívtunk. Bár többnyire csak Alice intézkedett a vendégekkel kapcsolatban, és ennek itt az eredménye, hiszen körbe nézek és senkit, de senkit az ég adta világon nem ismerek ezek közül a vámpírok közül.
-Szia! Én Tanya vagyok! -szólalt meg egy szőke hajú lány. A szemében csalódottságot láttam, amit nagyon nem értettem.
-Bella. -mondtam és kezet nyújtottam neki.
A nap további részében nagyon sokat táncoltam, persze az első táncot férjemmel volt illő megtenni, nem mintha kényszer lett volna. Imádtam vele táncolni. Olyan kecsesen táncolt, minden mozdulata egy gepárdra hasonlított. Finoman, gyengéden, még is szenvedéllyel karolt és szorított magához a tánc során. Az est végén megszöktetett engem és elmentünk, hogy megéljük életünk legszebb éjszakáját, most már férj és feleségként. A nászutunkat Esme szigetén töltjük, egy napsütéses lakatlan szigeten, ahol nincs más csak a tenger szépsége és jövőnk rejtelmei...

Bella ruhája: