13. fejezet: Egy új barátság:

Sziasztok! Nagy nehezen jött össze az a 3 komi, de végül is már megvan, szóval ahogy ígértem itt a feji. Remélem, hogy tetszeni fog nektek és megér pár komit! Jó olvasást! Komikat a következőért cserébe! Puszi! 

U.i.: Amúgy senki sem találta el, hogy ki ez a személy... :)

-Köszönöm! Nagyon illetlen vagyok, hiszen még be sem mutatkoztam. A nevem -Isabella Swan. De a barátaimnak csak Bella. -mondtam és kezet nyújtottam, amit  gondolkodva, de elfogadott.
-Szia! Az én nevem pedig Jane Volturi- mondta és nagyon meglepődtem, mert már nagyon sokat hallottam erről a névről.
-Nagyon sokat hallottam rólad, de most az ellenkezőjét látom rajtad, mint amiket csiripeltek a madarak. -mondta kissé viccesen, hogy oldjam a név hallatán a feszültséget.
-Nos ennek őrülök, mert a látszat néha csal, ahogy a madarak is. -mondta és a végét már elmosolyogta. Nagyon szép volt a mosolya. Gyakrabban kellene játszani a mimikájával. Bár van benn valami rossz. Valami rejtett szomorúság.
-Remélem, hogy jól meg leszünk ketten, ha esetleg neked sincs ellenedre, hogy ismerkedjünk. -puhatolóztam és meglepettségemre szinte azonnal bólintott és kapott a lehetőség után.


/pár hónappal később/
A pocakom már akkora, mint egy lég balon, sőt. Nem tudom, hogy ennek ekkorának kellene-e lennie, mert még nem voltam terhes.
-Bella! Hoztam neked valamit. Azt hiszem rájöttem, hogy mi az, ami segítene azon a furcsa érzéseden.-kiabált a földszintről Jane. Igen ő az. Nagyon jóban lettünk. Úgy érzem megtaláltam azt a lányt, aki mellett biztonságban vagyok, már Edwardon kívül. És találkoztam még valakivel. Nagyon sok minden történ azóta, hogy elhagyta az életemet, hogy megmentsem azt, aki egy darabot ad nekem az elvesztett szerelemből, a családból és minden jóból, ami a múltam képezi.
-Ne butáskodj már. Hiszen ez neked kell nem neki. -szólt közbe a másik nagyon fontos személy az életemben. Ő Euphrosyne. Ő az én őrangyalom. Persze most azt hiszitek, hogy megőrültem, de nem ő tényleg őrangyal. Egy személyre szabott angyal és csak egy feladata van, hogy engem, Isabella Marie Swant életben tartson, megvédjen minden rossztól, ami engem érhet a terhességem alatt. Az istenek nem vették számításba, hogy egy vámpír is itt van mellettem és persze rá is mindenben számíthatok, mert ő a barátnőm, sőt talán még annál is több. Ők ketten olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének. Bár Jane úgy néz ki, mintha a húgom lenne és még vámpír időben is annak számítana, szóval mindegy is. Euphrosyne pedig már akkor rám várt, amikor én még csak terveben voltam.
-Lányok, elég legyen. Hadd döntsem el én, hogy mit vesz be a gyomrom és mit nem. Oké? -kérdeztem felháborodva.
-Sajnálom, de Euphrosyne nem hagyja, hogy segítsek. Tudod van egy elméletem, ami nem is annyira hülyeség. -magyarázta.
-Hallgatlak! -egyeztem bele, hiszen azzal, hogy meghallgatom még nem halok bele.
-Nos, ugye Edward vámpír...-kezdte és én a neve hallatán nagyon szomorú lettem. Valami felszakadt bennem, amiről eddig azt hittem, hogy begyógyult. Persze soha sem hittem azt, hogy teljesen elfelejtettem, hiszen nem tudnék belenyugodni, hogy el kell hagynom azt a lényt, aki az életemet jelenti.
-Látod, én megmondtam, hogy ezzel meg fogod bántani őt. -kezdte Euphrosyne. Persze ő is csak jót akart, de nem hagyhatom, hogy miattam búslakodjon Jane.
-Figyelj Euprhosyne! Tudom, hogy csak jó akartál és te is Jane, de azzal, hogy ha nem ejtitek ki a nevét, még nem felejtettem el őt, csak...nehéz. -fejeztem be a mondatot.
-Ne haragudj! Én tényleg csak az ötletem miatt eset róla szó.- kért bocsánatot Jane barátnőm.
-Nem tettél semmi rosszat, szóval ott tartottunk, hogy Edward vámpír és...? -mondtam a végét inkább már kérdésként.
-Nos ige, mivel ő vámpír és te valami más vagy, így a benned növekvő lény egyszerre lesz Edward és te. -mondta, bár így egy kicsit érthetetlen, de a lényegét felfogtam.
-Szóval szerinted az én kis pocaklakom félig vámpír? -kérdezte, hogy jól értettem-e az elméletét.
-Nos igen, valahogy úgy. Ezért érzed magad olyan furcsán, mert neki kell egy kis...-magyarázta, de nem merte befejezni és Euphrosyne felé pillantott.
-Egy kis vérre? Nyugodtan mondd ki, ha erre gondoltál. -mondtam.
-Eltaláltad. Folyton eszel, de így is egyfolytában éhes vagy, ami azt jelenti, hogy nem azt eszed, amit ő kíván.
-Rendben van. -mondtam ki a válaszomat a fel nem tett kérdésre.
-Micsoda? Ez undorító. Nem teheted ezt, hiszen ezt csak ők képesek meginni. -förmedt el Euphrosyne.
-Biztos vagy benne? -kérdezte aggódva Jane, amikor meglátta, hogy egy kicsit rosszul lettem a gondolattól, hogy mit kell lenyelnem a kicsim élete miatt.
-Igen. -mondtam egy nagy nyelés kíséretében, majd a bögre felé nyúltam. Lassan az ajkam felé vettem az irányt és a bögre megérintette azt, majd megéreztem a meleg és még mindig friss vért. Egy kicsit rám jött valami rosszul lét, ami miatt abbahagytam az ivást.
-Mi az? Szólj, ha inkább valami mást hozzak. -mondta Jane.
-Nem ez megfelel, igazán finom csak egy kicsit émelyegni kezdtem, de ez kifejezetten jó. Mi ez? -kérdeztem.
-Vér, hisz tudod. -mondta meglepve.
-Nem. Úgy értem milyen vér?
-Állati vér, mivel tudom, hogy az ember vért meg sem közelítenéd. És amúgy oroszlán, bár nekem nem ízlene, de talán még megkedvelem, hiszen az állatvérét sem kedveltem és általad megszerettem. Aro ezt nem is nézi jó néven, de már tudom, hogy másként is lehet élni. -mondta és gondolatai egy kicsit elkalandoztak.
-Értem. -mondtam és megint ő jutott eszembe. Az ő kedvence is az oroszlán és most valahogy meg is értem, hogy miért.
-Valami rosszat mondtam? -kérdezte Jane.
-Nem dehogyis, csak megint...-kezdtem, de nem hagyták, hogy befejezzem.
-Megint ő jár a fejedben. -fejezte be helyettem Euphrosyne.
-Igen. -helyeseltem a mondatát.
-Hát ne tedd! Még ne! -mondta Jane, mintha az olyan egyszerű lenne.
-Mégis miért ne tenném? -kérdeztem értetlenül.
-Mert szomorú leszel tőle. -kaptam a választ Euphrosynetól.
-Ha szeretsz valakit, az a valaki szomorúvá tehet téged, néha még magányossá is. De olyan boldoggá is, amilyen még nem voltál. -feleltem egy idézettel. Szerintem ez nagyon igaz volt a szerelemre.
-Igazad van, de az életedet kockáztatod. És minden ellenetek van. -mondta Jane.
-Ha két ember összetartozik, végül egymásra találnak, ha minden összeesküszik is ellenük. -mondtam nemes egyszerűséggel.
-Na jó mára elég legyen a bölcs szavakból, de legfőképp a szomorkodásból, mert a picurkáknak most enni kell, aztán az anyuka lepihen, mert így ők is pihennek. -magyarázkodott Jane.
-Igen is kapitány! -szalutáltam a kezemmel és mindenki nevetni kezdett.
A testem és minden mozdulatom nevetést hazudott, de ha belém látnának, akkor látnák azt, hogy a lelkem szomorú. Mélységesen szomorú és elhagyatott a másik felem nélkül.
Álmaimban meglátogattam szerelmemet. Újra éltem a múltam, a régi életemet, amikor még boldogan nevettem Edward karjaiban.
Hirtelen fájdalom hasított a hasamban és a medencém éreztem, hogy reccsent. Felijedtem és a hangom állatias ordítást hallatott.
-Bella? Mi a baj? -rohant be az ajtón Euphrosyne.
-Hol van Jane? -kérdeztem aggódva, hiszen ő is segít nekem a szülésben.
-Elment, hogy ha felébredsz, legyen kéznél vér.- mondta idegesen barátnőm.
Aztán egy hatalmas sikoly és éreztem, hogy valami megint reccsent, de ez most más volt. Ez sokkal fájdalmasabb, hirtelen minden elhomályosult és úgy éreztem itt a vég.