Sziasztok4 Meghoztam a 6. fejit, ahogy írtam oldat a blogon. Remélem tetszeni fog nektek és írnak, akik eddig is megtették :) Köszönöm! Jó olvasást! Puszi!
U.i.: Ezt a fejit azoknak ajánlom, akik az előző fejinél komiztak! <3
"A szerelmet vagy érezzük, vagy nem, és nincs az az erő, ami ki tudná kényszeríteni. Színlelhetjük, hogy szeretünk. Megszokhatjuk a másikat. Egész életünket leélhetjük valakivel kölcsönös megértésben, barátságban, cinkosságban, családot alapíthatunk, szeretkezhetünk minden éjjel, (...) és mégis úgy érezzük, hogy van valami szánalmas üresség az egészben: valami fontos hiányzik."
Bella szemszöge:
Boldog voltam, mert eljött a hétvége és minden rendben telt ebben a pár napban. Ma kirándulni megyünk a hegyekbe, ahol sátorozni fogunk és egy teljes napot együtt töltünk.
-Drágám, minden bent van?-kérdeztem szerelmem, aki egy apró csók után bólintott.
-Matthew, Heloise indulás!-kiáltotta Edward, amire a gyerekek kacagva rohantak ki a házból. Mindketten szeretnének bemutatni valakit. Én már izgatottan várom, hogy kik azok a szerencsések, akik gyermekeim szeretetét élvezhetik.
-Akkor ők biztosan odatalálnak?-kérdeztem aggódva gyerekeimtől, akik szinte szinkronban bólogattak.
-Akkor mehetünk!- adtam ki az utolsó parancsot és már mindenki a kocsiban volt, indulásra készen.
A hegyi levegő nagyon jól esett. Mélyeket szippantottam a friss levegőből, ami szinte csiklandozta tüdőmet. Heloise és Matthew kacarászva pakoltak ki a kocsi csomagtartójából, míg Edward a sátorokat állította fel.
Már este volt, amikor mindennel végeztünk. Zajokat hallottunk nem messze a táborozási helyünktől és nem sokára megláttuk az érkezőket.
-Szia!-szaladt egy gyönyörű lány mellé fiam és boldogan karolta át, majd egy lágy puszit nyomott a lány ajkára. Az én fiam épp olyan udvarias, mint az apja volt. Mindig tisztelettudóan bánt velem, ahogy most fiam teszi ezzel a lánnyal. Valahogy nagyon emlékeztetett valakire, de még nem tudom megmondani, kire.
-Szia! Bella vagyok Matthew sógornője.-nyújtottam oda kezem, ő pedig mosolyogva fogadta el azt.
-Tudom. Én pedig Gwendolyn a világ legszerencsésebb lánya.-mondta, amiért boldog voltam. Valóban annak érezheti magát, mert a fiam olyan, mint az apja. És mellette én is különlegesnek éreztem magam. De hogy értette, hogy tudja ki vagyok?
-Igazán? Honnan tudod?-kérdeztem rá.
-Onnan, hogy büszkén mutatkozom az ő oldalán és szeretem őt. Végtelenül udvarias...-kezdte sorolni, de én nem erre értettem a kérdést.
-Úgy értem, honnan tudod ki vagyok?-helyesbítettem a kérdésem.
-Oh vagy úgy. Nos én, szóval...-dadogta, ami nagyon furcsa volt. Edward felé sandítottam, és ő is ugyanúgy nézett erre a lányra, mint én. Tudtam, ő is arra gondol, amire én.
-Jaj Bella, tudod ha nem haragszol érte, akkor elárulom, hogy nagyon sokat meséltem rólad. Tudod szerintem nincs még egy ilyen sógornő a földön, mint te.-mondta fiam és nagyon meghatódtam.
-Jaj Matthew!-húztam magamhoz és megöleltem. Nem húzódott el, így gondoltam, nem szégyelli kimutatni az érzelmeit a barátnője előtt. Mindent félretéve kedves lánynak tűnik, így nem is aggódtam kifejezetten. Persze mindig volt valami, ami bökte a csőrömet, de most nem foglalkoztam vele.
-Bella?-szólított meg lányom, amikor elváltunk fiammal. A hang irányába fordultam és megláttam lányom szeme fényét. Egy fiút. Gondoltam, hogy lassan ő is megérik arra, hogy fiút választ magának úgy, ahogy testvére is tette.
-Helló Heloise nővére vagyok.-mutatkoztam be és neki is kezet nyújtottam. Közben Edward ismerkedett fiam barátnőjével. Annyira furcsa volt a gyerekeim szájából a nevemet hallani és nővérként meg sógornőként bemutatkozni, mikor én a büszke anyuka vagyok.
-Szia! Heloise mondta, hogy gyönyörű nővére van, de nem gondoltam, hogy ennyire.-bókolt. Edward féltékeny képét látva elnevettem magam.
-Köszönöm! De inkább ne elemezzük egymást, mert életem szerelme féltékeny lesz.-mondtam nevetve, amire mindenki felnevetett.
-Elnézést én csak arra gondoltam, hogy Heloise és az ön anyukája bizonyára gyönyörű nő volt, mert csodálatos vonásokat örököltek.-javította ki magát, amire szerelmem büszkén mögém lépett és átkarolt engem. Mint egy doromboló kiscica, úgy bújtam Edwardhoz.
-Azt hiszem, mi jól kijövünk majd egymással, hiszen rokonok leszünk.-célozgatott Edward arra, hogy ez a fiú a lányommal, én pedig szerelmemmel leszek a jövőben is. Imádtam, amikor féltékeny.
-Jaj elnézést, amúgy Reid Garwin vagyok.-nyújtott kezet és szorosan megszorongatták egymást szerelmemmel.
-Na ha már így megismerkedtünk, akkor irány a tűzifa!-adtam ki a parancsot.-Mindenki párba és kizárólag fát gyűjtenek!-emeltem fel mutatóujjam, amire mindenki össze-össze pillantott a párjával. Elindultunk és egy csomó fát szedtünk. Amikor visszaértünk már mindenki ott volt és csak ránk vártak. Szerelmem sunyi módon feltartott minket, pedig pont én mondtam, hogy kizárólag a fa gyűjtésével foglalkozzunk. Nem tettünk semmi különöset, csak egy kis tipi-tapi történt.
Edward szemszöge:
Miután tüzet raktunk a fiúkkal horgászni mentünk a hegy lábához, mert ott volt egy gyönyörű apró tavacska. Elégedetten vonultunk vissza, amikor már egy hatalmas tál halat fogtunk. Én kizárólag bottal, hiszen úgy kevésbé érzik a veszélyt a halak, mivel én ugye vámpír vagyok. Fiam is először pecabottal próbálkozott, de nem járt sok sikerrel, így követte Reid technikáját, aki szabad kézzel kapkodta a halakat a tó közepén úszkálva, ezzel is felém zavarva a hal rengeteget.
A lányok épp fent kacarásztak és valami gyümölcs félét próbáltak eldarabolni. Ha jól láttam, akkor volt ott kókusz, eper-hozzá egy kis csoki, amit még fel kell olvasztani-banán, alma, cseresznye és néhány citrus féle.
Ezt biztosan Bella találta ki, meg Heloise, hiszen ők ketten folyton zöldségeket, meg gyümölcsöket ennének. Bár Bellanak nincs szüksége élelemre az emberek közelsége miatt rá kellett szoktatnia magát a táplálkozásra. Heloise pedig emberi mivolta miatt táplálkozik, ahogy Matthew is. Már csak az a kérdés én hogyan tuszkolom le a torkomon ezeket az undorító falatokat.
Bella kacéran belemártotta az epret a már felolvasztott csokiba és érzékien nyalogatni kezdte. Köpni nyelni nem tudtam, amikor őt néztem. Aztán hirtelen minden világossá vált. Csak játszik vele, de még megkapja a magáét csak maradjunk kettesben.
A két mellette ülő leányzó felkacagott a reakciómon, én pedig "véres" bosszút forraltam drága feleségem ellen.
-Na várj csak Isabella Cullen!-förmedtem rá játékosan és mutatóujjammal megfenyegettem, hogy ez bosszúért kiált.
-Ugyan Mr. Cullen ne vegye úgy a szívére ezt az apró játékot. Nem ismeri a viccet.-játszott szerelmem, és láthatóan élvezték a többiek is a mi kis játékunkat. Elnevettem magam és szorosan magamhoz öleltem életem, majd lágy mégis szenvedélyes csókot leheltem ajkára. Szinte izzott a levegő körülöttünk.
Másnap reggel fitten "ébredtünk" szerelmemmel. A tálak csörömpölésével ébresztettük a hét alvókat.
-Ébresztő! Reggel virradt!-kiabáltunk szerelmemmel a sátrak bejáratánál.
Nyűgösen bújt elő mindenki, kivéve egy valakit. Gwendolyn eltűnt. Megijedtünk, hogy számolunk el a szüleinek az eltűnéséről.
Ekkor hirtelen lépteket hallottunk és Gwendolyn szabadidőben lihegett az egyik bokornál.
-Te meg mit csináltál?-kérdeztem tőle.
-Futottam. Valami baj van?-értetlenkedett. Még fel sem fogta, hogy mennyire megijesztett minket.
-Legközelebb szólj mielőtt elmész valahova, mert nagyon megijesztettél minket.-lépett mellé fiam és megölelte őt.
-Ne haragudjatok, de korán elmentem és senkit sem akartam felkelteni.-mondta és titokzatosan felénk sandított.
-Ugyan anyai szigorral rendelkező nővérkém!-bökte ki nem tetszését Heloise. Mire én dühösen rá emeltem tekintetem. Ő pedig fülét farkát behúzta és Reid mögé bújt. Mindenki hatalmas nevetésben tört ki.
-Bella reggeli után elmehetnénk sétálni egyet.-vetette fel ötletét Heloise. Szerelmemre néztem, aki vállat vont a dolog felett, így gondoltam miért ne.
-Remek ötlet. Esetleg, ha nem vagytok fázósak, úszhatnánk is. Tudom, hogy nem süt a nap és elvileg egész napra felhős időt mondtak.-céloztam Alice meteorológusra. Olyan jó lenne, ha nem kellene titkolózni a sem a gyerekeknek sem nekünk. Úgy élhetnénk, mint a normális emberek lennénk.
-Nos részemről benne vagyok.-mondta Heloise.
-Nekem sincs kifogásom ellene.-csatlakozott Matthew.
-Ahogy nekem sincs.-lépett fiam mellé Gwendolyn.
-Nos akkor már én sem lógnék ki a sorból. Nem hiszem, hogy nem bírnám a hideg vizet.-jegyezte meg Reid.
Reid szemszöge:
Annyira szép, amikor nevet és védelemre szorulva a hátam mögé bújik abban bízva, hogy majd én megvédem őt. Olyan, mintha nem is az lenne, ami. Ő megmondta, hogy nem téved és mi egymásnak vagyunk teremtve. Tényleg nem tévedett. Már most úgy érzem, hogy halálosan szerelmes vagyok ebbe az angyalba. Számomra neki köze sincs a valójához. Ő inkább angyal, mint vámpír.
-Heloise?-szólítottam meg, és ő kérdőn rám emelte tekintetét.
-Igen?-kérdezett vissza.
-Nos szeretnék valamit elárulni neked, ha már úgy érzem készen állsz rá.-említettem és itt mivoltomra céloztam. De majd csak, akkor, ha ő is bevallotta, mit érez irántam, mert akkor biztosan nem fog haragudni. Tudnia kell, hogy a mi találkozásunk soha sem volt véletlen. Bár azt a részét kihagyom, hogy veszedelem megfékezése miatt vagyok itt. Nagy harc vár rájuk, amit talán megnyernek, talán belehalnak. De én az életem árán is megvédem őt, őket.
-Akkor majd én is elárulok egy titkot.-mondta és a szívem gyorsabb iramra váltott.
Elindultunk a nagy sétára. Néhány alacsonyabb hegyre is felmerészkedtünk. Aztán fára másztunk, ami nagyon muris volt. Főleg amikor Bella annyira lenyűgözte férjét, hogy az majdnem leesett a fáról. Ahhoz képes, hogy vámpír képességei révén nem tudna leesni, Bella sok mindent kihoz belőle. Igen jól tudom kik ők. Még ha titkolják is előttünk. Ami persze normális. Én sem tennék mást. A lényeg, hogy előttem nem kell titkolniuk.
Később előkerült egy tollas szett és játszottunk. Mindenki mindenkivel és mindenki ellen harcot vívtunk. Először minden páros egymással, majd váltottunk. Addig játszottunk, míg mindenki volt mindenkivel. Nagyon sokat nevettünk. Ez a nap nagyon szép volt. És őrülök, hogy végre haladnak a családban, mert ha ez így ment volna tovább, talán mostanra már nem lennének egy család. Széthullóban voltak és most végre Matthew megtette az első lépést. Akármennyire tiltott a szerelme, nagyon jót tett neki a létezése. És úgy szintén Gwendolyn számára is.
Nagyon sokat beszélgettünk. Megismertük egymást és nevetgéltünk egymás múltján, melyekben sok bénázás volt és még több "égés".
Gwendolyn szemszöge:
Matthew folyton kedveskedik valamivel. Amikor a tóban úszkáltun mindig a közelemben volt, hátha szükségem van rá. Persze én legszívesebb a nyakába kapaszkodtam volna és csókoltam volna, ahogy csak lehetett. Eddig még nem csókolóztunk úgy igazán. Csak néhány lágy puszi csattant el, semmi több. Matthew túlságosan udvarias és tisztelettudó, ami persze nagyon jó és Bella helyében én is épp olyan büszke lennék, mint ő. Tudom, hogy Bella nem a sógornője szerelmemnek, de hagyom, hadd játszanak. Elvégre ők sem tudják, én ki vagyok, ahogy anyám sem tudja, ki Matthew. És ez így jó. Egyenlőre.
Nagyon szeretem Matthewt és az életem is odaadnám, csak neki ne essen bántódása. Abba belehalnék. Nélküle az életem üres lenne és nem létezne. Úgy érzem nagyon sok megpróbáltatáson kell még túlesnünk ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk.
Ez a hétvége életem legjobb napjaihoz fog tartózni. Odateszem ezeket az emlékeimet, ami egy Matthew nevű mappa és a vele kapcsolatos emlékeimet tárolom ott.
-Légy jó! Jó éjszakát!-nyomtam egy hatalmas puszit ajkára, amitől ő csukott szemmel fagyott meg. Annyira édes volt. Nála jobb fiúról nem is álmodhatnék. Remélem örökké ilyen marad. Nagyon szeretem őt.
-Te is légy jó! Jó éjszakát!-viszonozta jó kívánságomat. Elmosolyogtam magam és elindultam.
A park sötét volt, de én nem féltem. Miért is félnénk. Anyám sok mindenre megtanított, hogy meg tudjam védeni magam. Bár most nem hiszem, hogy sor kerül erre. Amúgy volt egy ikertestvérem, de ő sajnos még pár éves korunkban meghalt. Bár anyám folyton azt hajtogatja, hogy csak eltűnt. Még él valahol és ránk vár. Ezt én persze kétlem, hiszen egy alig 3 éves kisgyerek nem ült be egy biztonságos helyre és táplálta magát, arra várva, hogy anya jön és megmenti őt.
Sok mindent el kell mesélnem szerelmemnek, de félek, hogy már nem olyan szemmel fog rám nézni, mint eddig. Ha megtudja minden titkomat, amit féltve rejtegetek a világ elől, talán megutál. De abba belehalnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése