4. fejezet-Titok

Sziasztok! Hát nagyon szomorú vagyok, mert az előző fejihez, amit megjegyzek még a hónap elején írtam, nem kaptam 3 komit...ezért úgy döntöttem, hogy bosszút állok...ameddig bírom erővel írok anélkül, hogy kapok komit vagy sem, de amint megelégeltem a blognak vége lesz! Már nem látok rá akkora érdeklődést, mint az első könyvnél...Egy már biztos nem lesz 3. könyv, bár őszintén szólva már meg volt tervezve, de mindegy...ha nem érdekel senkit, akkor nem erőszak...Ennyit szerettem volna írni és itt a feji annak ellenére, hogy nincs meg a komi határ...a bosszúm pedig annyi, hogy amíg nem látok min.4 komit nem állok neki a következő fejinek.Sajnálom!

Jó olvasást! Természetesen köszönöm azoknak, akik írtak :) ők tartják a blog lelkét! :) <3

Komikat!

"Kerülöm a tekintetét. Ahogy keresztülvágok a helyiségen, végig magamon érzem, de kényszerítem magam, és nem viszonozom a pillantást. Nem szabad egymásra néznünk. A legkisebb villanás is túl egyértelmű lenne. Az egész világ leolvashatná arcunkról a titkot."


Matthew szemszöge:

Másnap reggel nagyon fáradtan ébredtem. Túl sok minden kavargott tegnap a fejemben, amiért nem tudtam elaludni. És ennek most iszom meg a levét.
-Jó reggelt!-köszöntem álmosan, amikor a konyhába értem.
-Szevasz Eddy pici fia! Ki volt tegnap az a csaj?-lépett be Emmett és szokásához híven idegesítette a jó népet.
-Emmett hagyd nyugodtan megreggelizni Matthewt!-szólt rá Esme.
-Köszi mama! Már nagyon idegesítő a jelenléte.-jegyeztem meg, amire egy apró barackot nyomott a fejemre és elviharzott. Gondolom szokásához híven meccset nézni a tv-ben.
-Csináltam neked és a testvérednek palacsintát! Jó étvágyat!-tolt elém egy hatalmas adag palacsintát juhar sziruppal. Imádtam az ilyen reggelit. Már épp végeztem, amikor Heloise végre felébredt. És lejött reggelizni. Én még gyorsan kivettem a gyümölcskosárból egy zöld almát, felkaptam a táskám és már ott sem voltam.
-Elmentem a suliba!-kiabáltam, majd a kocsimba pattantam és már ott sem voltam. Még elmentem arra fele, amerre Gwendolyn menni szokott az iskolába. Amikor odaértem, épp sétált a park szélén. Nagyon elgondolkozhatott, mert csak a harmadik dudálásomra figyelt fel.
-Oh szia! Ne haragudj! Csak egy kicsit elgondolkoztam.-magyarázta.
-Szia! Semmi baj, de min tudja törni ennyit a fejét egy hozzád hasonló lány.-mondtam. Remek fogalmazás ötös. Egyszerűen, amikor vele vagyok elfelejtem még azt is, hogy kell beszélni. Elmosolyogta magát. Gondolom ő is észre vette a bakizásomat.
-Sok mindenen. Például, hogy hálózza be a szeretett fiút? Vagy, ha megkérném egy titok megtartására, akkor megtartaná-e? Meg ehhez hasonló apróságok.-mondta már a kocsiban ülve.
Az iskola parkolóban megálltam és egy pillanatig mindketten hallgattunk.
-Elszeretnél valamit mondani? Mert ha az imént rám céloztál, nem kell félned.-mondtam és ezalatt mindkét dologra céloztam.
-Nos azt hiszem a behálózásban nem tudsz segíteni.-kezdte.
-De ha megmondod kiről van szó, akkor talán igen.- válaszoltam kissé bátortalanul.
-Úgy hívják Matthew, bár a vezeték nevét még mindig nem tudom, ennek ellenére nem tudom kiverni őt a fejemből.-mondta és én nagyon megőrültem.
-Nos akkor én is elárulok egy titkot. Ez a Matthew is épp úgy érez, mint az a Gwendolyn nevű lány, bár még ő sem tudja a teljes nevét, s még így sem tudja kiverni őt a fejéből.-mondtam, mintha nem is rólunk lenne szó. Gwendolyn arca közeledni kezdett, míg nem ajkunk egybeforrt és lágy táncba kezdett. Egész testemben bizseregtem. És csak az járt a fejemben, hogy mindenkitől megvédjem őt. Bárkitől, ha szükséges...
-És ezek után meg tudhatnám a teljes neved?-kérdezte izgatottan.
-Igen. A nevem Matthew Cullen. És neked?-kérdeztem.
-De előbb ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek, mert az igazi nevem a te családod ellensége.-mondta titokzatosan.
-Ugyan egy olyan lány, mint te nem lehet ellenség.-döbbentem meg.
-Mondd neked valamit az a név, hogy Clio Thomas?-kérdezte félve, amire én elhajoltam tőle. Anyám nagyon sokat mesélt nekem arról a nőről. A neve hallatán elfogott a méreg és a gyilkolási vágy.
-Az a nő egy...-akartam mondani a jelzőket, de Gwendolyn apró mutatóujjával betapasztotta a számat.
-Figyelj, ha őt szidod, azzal engem is szidsz.-mondta és én csak most fogtam fel, hogy ki ő.
-Ezt nem hiszem el!-jelentettem ki amit gondoltam.
-Kérlek, ne mondd el senkinek és ígérem, én sem szólók egy szót sem.-mondta riadtan. Én ideges voltam, de egy apró bólintással mégis belementem a titoktartásba. Bár tudtam ebből még hatalmas galiba lesz.
Egész nap kerültem anyáékat a suliban. Mindig találtam valami kifogást, hiszen apa közelében nem biztos, hogy magamba fojtom kellőképp a gondolataimat.
-Sziasztok! Ma későn megyek haza, mert a haverokkal leszek egy kicsit!-jelentettem be, amikor a kocsiknál voltunk.
-Jól van amúgy hétvégén elmész a nagyival és a papával, meg testvéreddel együtt valahova kirándulni és vadászni egyben.-mondta anya halkan.
-Jól van! Akkor sziasztok!-köszöntem és már ott sem voltam.


Heloise szemszöge:

Annyira sietős volt Matthewnak ma, hogy meg sem várt engem, így egyedül mentem megint iskolába. Nagyon gyanús nekem.
-Anya, elmentem!-kiabáltam és amikor a lépcső tetején megjelent kezemmel egy apró puszit küldtem felé, amire ő elmosolyogta magát. Az én anyukám a legszebb a világon, amikor mosolyog, meg máskor is.
-Szia életem!-köszönt el és már el is tűntem onnan.
Az iskolai nap is gyorsan telt. A parkolóban épp úgy, mint az egész nap folyamán került minket Matthew, amit anyuék is észrevettek. De nem kerítettek neki túl nagy feneket.
Majd én akkor is kiderítem, hogy mi folyik itt! Ebben biztosak lehetnek!

Bella szemszöge:
-Bella annyira köszönöm, hogy megtanítottad azokat a sztriptíz mozdulatokat, mert valamivel már fel kellett frissítenem a kapcsolatunkat. -ujjongott Alice.
-Na igen az biztos, hogy Emmett teljesen be volt sózva tőle. -szólt Rosalie is. Pár hete tanítottam nekik és ők elutaztak pár napra, ott pedig megmutatták mit tanultak. Kis vadmacskák voltak. Jut eszembe most már nekem is kellene valamit csinálnom az én kis férjecskémmel.
-Milyen táncról van itt szó?-csatlakozott szerelmem.
-Oh hát nem tudtad, hogy a te kis feleséged milyen rossz kislány?-szólalt meg Emmett a háta mögött.
-Na ja az én Alice cicám is olyan vad volt, mint még soha.-egészítette ki Jasper a nagy mackót.
-Férfiak, nem hogy őrülnének, ha a feleségük kedveskedni próbál nekik.- forgattam meg a szemeimet, amire Edward szorosan magához vont.
-És én miért nem kaptam ebből a finomságból?-kérdezte durcásan Edward.
-Nos tudod ezt a dolgot hétvégére tartogattam, mert hogy miénk lesz a ház. Az egész ház.-mondtam, amire szerelmesen a nyakamba csókolt.
-Szeretlek!-mondta és megcsókolt, bár még mindig háttal álltam neki.
-Én is szeretlek Edward Cullen!-mondtam.


/hétvégén/

Lázasan készülődtem, amikor a többiek elmentek és Edwardot elzavartam, mondván vásároljon valamit, amire a gyerekek hazaérnek, legyen valami emberi is a bendőjükben.
A szobánkat is hangulatossá teremtettem. Egy kis rózsaszirom ide, egy kis rózsaszirom oda és már kész is. Na meg némi gyertya és egy zene, amire riszálhatok kedves férjemnek.
Amikor megérkezett a nappaliban vártam.
-Kérlek csukd be a szemed, mielőtt meglátnál engem!-kértem, amit ő készségesen teljesített.
Betettem a zenét és levettem a kötést szerelmem szeméről.
A zene lágy hullámaira forgattam érzékien csípőmet. Alaposan dörgölőztem szerelmem férfiasságához. Lassabb elidőztem minden egyes ruhadarab levételénél, így kínozva kis férjem vágyát.
Hosszú kínzás után végül szerelmem mohó vágyával találtam szembe magam, és még csak pislantani sem tudtam, de már az ágyon élveztem Edward vad érzelmeit. Szerencsére ruha már nem volt rajtam, mert annak annyi lett volna. A saját ruháját is széttépte magán. Pedig azt nekem kellett volna tennem.
vadul tapadt ajkamra és nyakamra felváltva. Szinte alig tudtam kiélvezni az egyik kényeztetést, amikor áttért valami másra.
Minden apró előjáték nélkül belém hatolt és mindketten felnyögtünk a gyönyörtől. Ahelyett, hogy lassú kínzó irammal kezdett volna, egyből gyors ütemmel kezdett és azt csak fokozta és fokozta.
-Edward! -nyögtem a gyönyörtől.
Vadul hajába markoltam és felemeltem fejét, mert éppen a nyakamat kényeztette és nem engedett ajkához.
Mohón falni kezdtem ajkait és engedtem a vágyamnak.
Miután mindketten a gyönyör kapujába értünk, lihegve borultunk egymás karjába. Még soha sem töltöttük ilyen vadul ezeket a perceket.
Órák kérdése volt és kiszálltunk az ágyból. Persze csak azért, hogy a zuhany alatt folytassuk elfojtott vágyainkat.
Ekkor vettem észre, hogy az előző gyönyör hatására fel sem tűnt, mennyire szétkarmoltam szerelmem felső testét.
A testén ejtett sebeket apró puszikkal próbáltam behinteni, mert sajnáltam, amit tettem.
-Kis vadmacska voltál, de nem bántam, mert sokkal jobban fáj az a tudat, hogy eme nagyszerű képességed eddig titkoltad.-mondta és újból ajkamra tapadt. És a vágyak tengerén elmerengtünk.
Miénk volt a hétvége. Csak a miénk...s a vágyainké.